Öntudat, lelkiismeret, humánum - Alföldi Róbert rendezése: A salemi boszorkányok a Weöres Sándor Színházban

 

  www.alon.hu
                                              „Képesek vagyunk-e együtt
                                              érezni a szenvedőkkel?”
                                              /Ferenc pápa/

Merek-e szembenézni önmagammal? A világgal? Az igazságtalansággal? Az igazsággal? Képes vagyok kiállni és szembeszállni a gazokkal?

Elementáris erejű a szombathelyi Weöres Sándor Színházban A salemi boszorkányok Alföldi Róbert rendezésében.
A mindenkori politikai (boszorkány) üldöztetésekről szól Arthur Miller (1915-2005) remekműve. A színpadi dráma élesen fókuszál a mai, mi felénk tomboló koholt összeesküvés-áradat kapcsán arra, miképpen is kellene megmaradni - vérzivataros időkben - embernek. Olyannak, „akinek értéktudata van, többre tartja eszméjét, személyiségének sértetlenségét vagy akár tévképzeteit az életnél: tud áldozatot hozni egy gondolatért, a becsületért.” (Ungvári Tamás, Széchenyi-díjas irodalmár). Ugyancsak Ungváritól: „Miller úgy érzi, hogy az a világ, mely körbeveszi őt, különös erővel támad az emberi humánumra, az emberi személyiségre.” „A megalkuvás-nélküliség – ez a milleri dramaturgia egyik centruma.” „A név, a becsületes név mániákus tisztelete”. „A salemi boszorkányok az öntudat és a lelkiismeret drámája.”
Létezésünket, jelenünket/jövőnket meghatározó sorskérdésekkel szembesülünk a WSSz-ben.
A nyilvános főpróbán hosszan tapsoltunk. Az első (premier utáni) előadást követően állva köszöntük meg a társulatnak a megrendítő, ugyanakkor felemelő élményt.
Ránk fér a katarzis.
Alföldi Róbert rendezése méltó a fentebb idézett Miller-i ars poeticához. S egyben pontosan tárja fel a honi mai politikai boszorkányüldözés motivációit, s motívumait. Fejre, szívre, lélekre hat a legnemesebb művészi igénnyel, eszközökkel. Széles sávokat nyit meg – bennünk, előttünk - többféle aspektusból. Inspirál, vessünk számot: mi is (lenne) a teendőnk, a feladatunk itt és most. Ne habozzunk!
Bányai Kelemen Barna - John Proctor. Nem vétek nélküli, mégsem piszkolódik be. Ő nem. Gyötrődik, tépelődik. Lelkiismeretes. Szembeszáll a galád, szörny hatalmassággal, az álvalóság aljasságával, a manipulációval, a gengszterséggel. Megalkuvásnak nincs helye.
Egyek élete párjával. Bármi, bárhol, bárhogyan történjen. Mikor a börtönben találkoznak Elizabeth-tel/Bánfalvi Eszterrel: „Már nem az az ember, aki volt: szakállas, piszkos, a szeme fátyolos, mintha beszőtték volna. Megáll a küszöbön és meglátja Elizabeth-et. Az a megindultság, amellyel a házastársak nézik egymást, mindenkinek csendet parancsol.” (Arthur Miller – Hubay Miklós fordítása) Olyan végtelenül megindítóan, fájdalmas-szeretetteljesen nyüszít BKB/JP, hogy beleremegünk, s vele nyöszörgünk.
Proctort 1961-ben a Nemzeti Színházban Bitskey Tibor játszotta. Bányai Kelemen Barna méltó utódja. Az akkori előadást (rendező Marton Endre) műsorára tűz(het)te a Magyar Televízió. Tehát öt évvel ’56 után.
Akkor lesz ebben az országban megint KÖZTÉVÉ – sajtó- és szólásszabadság -, ha e szombathelyi előadást milliók s milliók nézhetik a képdobozok előtt. Addig nem. (Tényleg hihetetlen: a hatvanas évek legelején erőtlenebb lett volna a kommunista önkény, mint a mostani autokrácia?)
Jeleztük már, Bánfalvi Eszter/Elizabeth. Az említett ’61-es előadásban Mészáros Ági létezett Proctor feleségeként. Ha odafönn figyel Mészáros Ági – miért ne tenné? -, bizonyosan elégedetten mosolyog Bánfalvi Eszterre. Amikor Proctor (még a második felvonás elején) hazajön az erdőről, s leül vacsorázni – Elizabeth: „Mintha szólni akarna a férjéhez, de nem tudná kimondani.” (Miller) –; az a néma, mert hiszen szavakkal tényleg ki nem fejezhető szerelem-szeretet-féltés-aggódás-összetartozás, amit Bánfalvi Eszter sugároz az ura felé, bepárásítja a nézőszemeket.
Színháztörténeti fajsúlyú csoda.
Ilyesmiért érdemes élni.
Fekete Linda Abigail-je dermesztő; mestermunka. Hale tiszteletesként Kálmánchelyi Zoltán: hú-ha! „Nála műveltebbek is hittek láthatatlan szellemek összeesküvésében – és hisznek ma is.” (Miller). De még mennyire! Megrettent, gyáva szar intellektuel, ráadásul Isten alázatos szolgálójának tartja magát, aki valójában az értelmiségi/értelmes lét szembeköpője, megcsúfolója. S amikor rájön, fogjuk rá, rádöbben, hogy kiket is szolgál/t/ gerinctelenül, aljasul, kikkel kollaborált, akkor már réges-régen késő. Ott fog sírni, ahol senki se látja. Kálmánchelyi megérezteti ezt a rémséges – napjainkban igencsak „trendi” - tévutat.
Kiss Mari Rebecca Nurse látszólag hajlott hátú. A leggerincesebb, legtisztább mindahány közül. Óriási alakítás Kiss Marié. „Rebecca - … A gyerek az gyerek, hiába szaladsz utána, meg nem foghatod. Maradj csak békében, a szeretet visszahozza.” (első felvonás) S így bíztatja – nem sokkal az akasztásuk előtt - Proctort (negyedik felvonás): „Ne félj semmitől! Lesznek még igazabb bíráink odaát!”
Nem bocsánatos bűn, hogy Kiss Mari még nem kapta meg a Kossuth-díját!
Hartai Petra Maryként elképesztő, mennyi skálán brillírozik. A végén – őrületébe - beleborzongunk. Szerémi Zoltán kormányzó-helyettesként aljasul-rafináltan kegyetlen vérbíró („G”). Kenderes Csaba ügyésze elegáns/patent, mocskos lelkű „jó ismerősünk”.  Mertz Tibor Parris tiszteletesének lélektisztítását aligha vállalná el bármelyik mosodás cég; a lehetetlenre nem vállalkozhatnak.  Borsódzik tőle a hátunk. Nagy színész Mertz Tibor.
Avass Attila, Jordán Tamás, Vlahovics Edit, Nagy Cili, Kelemen Zoltán, Gonda Kata, Bajomi Nagy György, Szabó Róbert Endre, Wessely Zsófia, Dunai Júlia rendíthetetlenül-remekül szolgál (nem kiszolgál!).
Az elmúlt évtizede/in/k meg a MA díszlete és jelmeze Kálmán Esztert – meg Alföldi Róbertet - dicséri. Idővel a szekrény tetején egymás mellé kerülnek s porosodnak jelképek: Krisztus a kereszten, vörös csillag, magyar címer.
„gondoljátok meg, proletárok” (József Attila, Anyám - 1931).
Arthur Miller/Alföldi Róbert személyes gondként, válságként éli meg az emberiség nagy kérdéseit. Bizonyítják: nem lehet – mert nem hagyhatjuk - elpusztítani a humánum elérésére irányuló vágyainkat! Mindenkinek joga van a személyiségéhez, joga van küzdenie önmaga megvalósításáért, megváltásáért. (Ungvári Tamás után – szabadon.)
Az ötvenes években, pontosan 1957. májusban – Amerikában irracionális félelem uralkodott a kommunizmustól – Arthur Miller a hajthatatlanságát, a hajlíthatatlanságát, a karakánságát (nem volt hajlandó liberális kortársait beárulni) megúszta harminc nap börtönnel, hollywoodi feketelistával, 500 dollár pénzbüntetéssel, útlevél-használati tilalommal. /Bűnös: törvénysértés címén./
’58 májusában mentették föl a vád alól.
Vajon a mai Proctorok mire számíthatnak?
Miller/Alföldi Proctora a salemi börtönben ekképpen búcsúzik Elizabeth-től: „Ne mutasd nekik a könnyeidet! Ezeknek a könny az italuk! Légy bátor, legyen kőből a szíved, ilyen követ a nyakukra, azzal süllyedjenek el!”. Fölemeli hitvesét, szenvedélyesen megcsókolja.
A bitófához kísérik.
Szinte ezzel egy időben a - szomszédos településen, Andoverben kirobbant - forradalom szele eléri Salemet. Már nem csak méltatlankodik, felkel a nép.

                          2018. május 15-16.

 

 

 

 

 

Miért hagytuk, hogy így legyen? - Koncz Zsuzsa a veszprémi Hangvillában

 

Valakik mindig átvernek valakiket. Az emberiség, benne a magyarság története, az átverések sorozata. Meg azok kivédésének /a túléléseknek/ a láncolata.  
Május nyolcadikán – a második világháború európai befejezésének 73. évfordulóján (e napon tette le a német hadsereg a fegyvert feltétel nélkül) – lépett föl Koncz Zsuzsa (1946) a veszprémi Hangvillában. Ugyanekkor mondta föl az iráni atomalkut az USA elnöke. Budapesten civil aktivisták tiltakoztak a Parlament előtt, szabadságjogaink megnyirbálása ellen.
Koncz Zsuzsa arról vallott zsúfolt nézőtér előtt, hogy a királyé nem leszünk, akkor inkább elmegyünk. Amiként tette ezt ’56-ban a Kárpáthyék lánya. „Bárhogy lesz, úgy lesz” - jeligével.
Rohan az idő Tündérországban, a mai Vadvilágban. A bőrünkön érezzük a múltunkat elhazudók, a jelenünket gengszteresítő, a jövőnket megkaparintani akarók tudat-porlasztását.
Ne vágj ki minden fát. Ég és föld között. Jöjj kedvesem, ülj ide mellém; ne legyél bánatos!
Végtére ismét demonstráltunk. Mint tesszük azt 1964 óta, hosszabb-rövidebb ideig tartó megszakításokkal, Koncz Zsuzsa koncertjein.  
Bekapcsoltuk – Zsuzsa kérésére - a mobiltelefonok lámpáit, mint tettük azt április 21-én is a budapesti Szabad sajtó útján. Akkor a magyar és az európai himnusz – az Örömóda - éneklésekor.
Most: Miért hagytuk, hogy így legyen?
Ha én rózsa volnék… Hányszor, de hányszor taposott már ránk/bennünket lánckerék. Nyíljék - rózsa - a fiúnak, s nyíljék még a lánynak!                   

                          2018. május 9.

Győz a szeretet-civilizáció - Boldoggá avatták Brenner Jánost Szombathelyen - Szembe tudjunk nézni a társadalom igazságtalanságaival

 
                                     „Szívemben a csend ritmusa kalapál.”
                                     (Boldog Brenner János, 1931-1957)

„A konkoly, a rossz misztériuma már ezen a világon veszít a jó misztériuma által”. „A rossz gőgjét legyőzi a jó alázata.” Mindezekről is hitet tett - Szombathelyen, a valamikori felszabadulási emlékmű torzója alatti domboldalon – Őeminenciája Angelo Amato bíboros, címzetes érsek, Ferenc pápa képviselője, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa Brenner János létútjának méltatásakor.

Felidézte, hogy ’57 őszén már megpróbálták megölni. Méteres rönköket gördítettek a hittanoktatásról hazafelé – a Szentgotthárd-rábakethelyi plébánián lévő lakására - igyekvő káplán motorbiciklije elé. Amiként az áldozópap az eset után mesélte: „Azt hitték, kitöröm a nyakam”.
Tisztában volt a veszéllyel. Mégsem félt.
Továbbra is: „Bátor s állhatatos maradt. Jézus szavával fényt gyújtott a fiatalok lelkében. Jókedve, hite, mosolygós lénye bizalmat, örömöt árasztott. Hatalmas szeretettel tudott a legnyomorultabb emberhez is fordulni. Fölülmúlhatatlan szeretet élt benne.”
Ámbár mintha megérzett volna valamit. Az egyik hívőnek ugyanis ezt mondta: „Ha meghalok, vidd, legyen a tiéd a motorom!”.
December 14-én éjszaka, 15-én hajnalban csalták tőrbe sürgős betegellátás ürügyén. A templomban nyakába akasztotta tarsolyát, abban vitte magával az Oltáriszentséget. Gyalogútja közben többször megtámadták, brutális kegyetlenséggel ütötték-verték, rúgták. Minden erejével (meg)védte az Oltáriszentséget. Harminckét késszúrással ölték meg.   

E rendhagyó s egyben rendkívüli majálison számos megkapó pillanatot élhetett meg a mintegy húszezer zarándok. Dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök becsülte ennyire az összesereglettek számát.

A Magyar Püspöki Kar és hétszáz ministráns szolgált – mások mellett - a boldoggá avatási (beatifikáció) szertartáson. Tisztelendők serege jött el. Önkéntesek százai segítették, hogy a megrendítő s egyben fölemelő eseménysor testbe, szellembe, lélekbe épülhessen.
Dr. Pem László karnagy, egyházzenész és kórusa előadásában csendült föl a karnagy úr Boldog Brenner János vértanú tiszteletére komponált himnusza. „Mégis áldott éjszaka, mert győzelem halála / a rút gonoszság felett. Vére magvetése lett / a megújuló életnek: / Boldog János!”.
Az énekkar Rátkai Ferenc Lámpával kezében (Ének Brenner Jánoshoz) című alkotását is bemutatta: „Véreddel fizettél, Istennek papja, / Magyar földünk Tarzíciusza. / Vértanú testvér, segíts mirajtunk, / Az Úr elé vidd, mit kér az ajkunk!”.

Dr. Erdő Péter, az Esztergom-Budapesti főegyházmegye érseke, Magyarország prímása, bíboros szentbeszédében arról is szólt, hogy Brenner Jánosnak „a fő bűne az volt, hogy szerették a fiatalok és az öregek is. Nagyon sok embert szerzett meg a hitnek és az egyháznak. A kisugárzása volt a vonzereje. S a hatalmas szeretete.”

Idézte Kovács Sándor (1893-1972) akkori megyéspüspököt, aki körlevelében ekképpen jellemezte /ez nem volt veszélytelen/ a most boldoggá avatott vértanút: „Élete példakép. Halála ábeli áldozat.”.
Erdő Péter arra bíztatta a ministránsokat: „Alakítsatok Brenner János Köröket!” „És egyszer csak fölragyog a fény!”„Lángolj és világíts!” (Ez utóbbi a ciszteri rend jelmondata: „Ardere et lucere”.)
Ő is idézte János újmisés jelmondatát: „Az Istent szeretőknek minden a javukra válik.”

Brenner József nagyprépost (1935), a vértanú öccse helyezte el az oltár mellé testvére ereklyéit. Arcáról megrendülés, kín s keserv, ugyanakkor meghatódás, megkönnyebbülés, elégtétel tükröződött.

Szavakkal aligha lehet érzékeltetni, mi mindenen ment keresztül 1957 decemberétől mindmáig.
„A 80-as években felkeresett az egykori rendőrkapitány, és elmondta: nem egy tettes volt. Három személyt meg is nevezett az elkövetők közül. Azóta több új nevet is megtudtam, senkit sem ítéltek el közülük. Megnevezni azonban nem lehet őket, mert az rágalomnak számítana.” (Új Ember, 2018. április 29. - szerző: Kiss Péter)
Perújrafelvételre nincs mód. Tényleg nincs?
Bizonyosan sokunk agyában kalapál (ez is): csak a háborús bűnök nem évülnek el? Emberiségellenes-e szent embereket megölni? Ki állítja, hogy nem az? (Ha az egyetemes jog nem is deklarálja így.)
Az ENSZ, az Európai Unió, az Apostoli Szentszék együtt bizonyosan sokat tehet(ne) azért, hogy az ilyen földi gaztett elkövetőit e világban büntethessék meg, még mielőtt a pokol bugyraiban bűnhődnének.

Brenner János boldoggá avatási eljárása 1999-ben kezdődött. A Szentatya tavaly november 8-án hagyta jóvá azt a dekrétumot, amely elismeri vértanúságát.

Angelo Amato bíboros-prefektus – Székely János szombathelyi megyéspüspök kérésére – olvasta fel Ferenc pápa végzését a szent majálison.

Németül, szlovénül, horvátul s lovár nyelven is könyörögtünk.

„Add meg mindnyájunknak, Urunk, az erősség Lelkét, hogy szembe tudjunk nézni a társadalom igazságtalanságaival, és merjük mindig a Te utadat, a szeretet útját választani!”
„Add meg Urunk, hogy ahogyan Boldog Brenner János segítette a szegényt, mindig volt jó szava az egyszerű emberekhez, úgy mi is nyitott szívvel, tevékeny szeretettel forduljunk rászoruló embertársaink felé!”.

Székely János: „Brenner János boldoggá avatása azt hirdeti, hogy a történelem igazi ura az Isten. Diktatúrák jönnek és mennek, Isten azonban az Alfa és az Omega, a Teremtő és a Beteljesítő. Brenner János gyilkosainak, a diktatúra gépezetét működtetőknek az alakja lassanként eltűnik az emberek emlékezetéből, az ő arca azonban ragyog. A történelem igazi ura a teremtő Isten.”

„Brenner János vértanú! Segíts minket, segítsd a fiataljainkat, családjainkat, papjainkat, segítsd nemzetünket ennek a boldogságnak a megtalálásában!”
S ugyancsak a megyéspüspöktől idézzük, amiket a szombathelyi domboldal visszhangzott: „Ragyognunk kell!” „Istentől lángra gyúló fiatalok kellenek!”.

Angelo Amato bíboros, Ferenc pápa képviseletében hitet tett – Boldog Brenner János létútja kapcsán - a szabadság, az igazság, a tisztaság, a tisztelet, a béke mellett.

„A szeretet-civilizáció megmarad, győzedelmeskedik!” 

                                     2018. május 1-2.