„A távolságot, mint üveg / golyót, megkapod, óriás / leszel…” (József Attila: Altató, 1935) „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! / Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.” (JA: Két hexameter, 1936) „Ez a kérdés, válasszatok!” (Petőfi Sándor: Nemzeti dal – 1848 márciusa)
2018 első nagyböjti hetének
szombatján, február 17-én mutatta be először nyilvánosan a budapesti Radnóti
Színház William Shakespeare (1546-1616) III. Richárdját Alföldi Róberttel a
címszerepben. A rendező Andrei Serban (1943, Bukarest).1969-ben vándorolt ki
New York-ba. 1977-ben a Lincoln Centerben rendezte Csehov Cseresznyéskertjét,
Varja szerepében Meryl Streep-el. Serban 1992 óta professzora a Columbia
Egyetem Színházi Tanszékének.
A szombati, voltaképpen nyilvános
főpróba (a premiert vasárnap tartották) szünetében nagymama korabeli,
tüneményes, csupa jót sugárzó hölgy elégedetten nyugtázta (fültanúja voltam) a
barátnőjének, hogy „remek a rendezés, kiváló a színészvezetés”, s még valami
olyasmit tett hozzá: „ez az egésznek az alapja”. Hát, bizony, óriási a felelőssége egy rendezőnek, tágabb értelemben pedig: egy ország vezetőjének.
És valamennyi partnernek. Ha az. Egymást tisztelő, építő, teremtő. Befogadó. Rászorultnak menedéket kínáló. Integrálásában példát mutató. Avagy: alattvaló, átmosott agyú hajbókoló, ülepet nyelvcsapás gyorsítóval kényeztető érdekféreg. S mert kirekeszt, ezért torzó(n) marad. „Úgy döntöttem, hogy gazember leszek” (Vas István fordítása)
Ébresztő! – szólít
fel a briliáns színházművész együttes s a fantasztikus Andrei Serban. Színt vallatnak
velünk, nézőkkel. Hiszen a brigantis botrányok, imposztorságok, latorságok sem
nélkülünk zajlanak. Se hazában, se kontinensen, se glóbuszon. Az egyetemesség
takarója alól kilóg a lólábam.
A király esztelen. Ha korona
nincs is (még) a fején. Akkor is hazudik, amikor hallgat.
Ez angliai, emez nem. Esélyt nem kap arra, hogy azzá váljék. Az ember(ség)kasztrálás fellegvára: mint(h)a állam. Zöld lámpa – szabad a pálya – az álmok abortuszának.
III. Richárdként Alföldi Róbert színskálázik. Derék, jó, bölcs, már-már szent. És mily’ szerény. Agya forog, nyelve pörög. Van bohóchajlama.
Utóbb már nem csak ezekkel - gyilkol(tat) a gaz. Kilóra bárkit megvesz. Nyálkás vedlő-bűvész: kígyó. Camorra-góré. Sátán-kollaboráns. Efféle förmedvény egyszerűen nincs, vélnénk, de Alföldi/Serban cáfol.
Az ilyesféle időről-időre megakasztja a világtörténelem fogaskerekét. Ám van egy pillanat: eddig és ne(m) tovább! Buknia kell. Alföldi Róbert zseniális.
S a Richárd-rajongó gyülevész hátborzongató. Csipetnyi a vétek vagy megatonnányi? Isten vajon használ patikamérleget?
A színészek zöme több életszereplőt játszik. Valahányan mindannyiszor elementárisak. Mennyi-mennyi tónus, árnyalat, változat. Már-már tökéletes ábrázolás. A csúfság hibátlan megjelenítése.
Alföldi Róbert, Gazsó György, Kelemen József, Kováts Adél, László Zsolt, Martin Márta, Pál András, Porogi Ádám, Rusznák András, Schneider Zoltán, Sodró Eliza meg a közreműködő alkotógárda fékezhetetlen energiájú. Zabolátlanságában fegyelmezett.
Kováts Adél lét-utunkra
bocsátó, a megbékélés, a megértés, a szeretet, az egymás becsülése, a
tolerancia, a kézfogás képességének fontossága melletti hitvallása –
különösképpen a következő nemzedékekért - könnyeket csalt a szemünkbe, az
arcunkra.
Hiszünk benne, bennük. S József
Attilában: „Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég! / Mit beszélsz? korai? Nem
volt itt sose tél! / Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel - / A mi tüdőnkből
száll ki a tavaszi szél!” (Tavasz van! Gyönyörű! - 1924)
2018.
02.18-19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése