www.alon.hu
„Az ember eltéved, de nem lehet a Grundnak Júdása.” „Divat a piszokrataság.” „A Pásztor fütyül, bamba nyája ringva lép, / Béget csupán marhamód a birka nép.” (Geszti Péter)
A Pál utcai fiúk. Budapest, Vígszínház. 2017. Március idusának délutánja.
Amikor a vörös ingesek vezére, Áts Feri vigyázz!-t vezényel brancsának a megfürdetett, csuromvizes Nemecsek Ernő tiszteletére, a mellettem ülő Gyenes Judith, az 56-os mártír honvédelmi miniszter, Maléter Pál özvegye fölsóhajt: „Bárcsak ilyen ellenfeleink lettek volna s lennének!”.
Dés László-Geszti Péter-Grecsó Krisztián zenés játéka tavaly ősz – a november 5-ki ősbemutató – óta berobbant a köztudatba. A Molnár Ferenc (1878-1952) regénye nyomán született musicalt Marton László rendezte, dramaturgja Radnóti Zsuzsa, aki a nemzeti ünnepünkön vette át a már évtizedek óta kiérdemelt Kossuth-díját.
A
Pál utcai fiúk 1889 márciusában játszódik. Pontosan negyven esztendővel a
szabadságharc leverése után.
E
glóbuszunkon minden idők egyik legkedveltebb /kamasz/regényével azonos
színvonalú a Dés-Geszti-Grecsó alkotás, szintézisben a - már említett - Marton
László és Radnóti Zsuzsa által életre hívott vígszínházi/színpadi változattal, a
Török Sándor-féle átdolgozás néhány elemének felhasználásával együtt. Pokolba
már a szemérmeséggel: földünk kulturális örökségének részét képezi az Eszenyi
Enikő által igazgatott Szent István körúti teátrum kicsattanó egészségnek
örvendő „kisdede”. Nem kell különösebb érzékenység, jóstehetség meg pláne nem,
hogy rögzítsük: az immár „csecsemőkorba” lépő alkotás cseperedése
megállíthatatlan, s további növekedése olyan lesz, mint az égig érő paszulyé
(babé). Már nem lehet lekaszabolni.Hirdeti: él egy kis nemzet, amelyik szabadságvágya – 1848 és 1956, továbbá 1989 után – olyan mérhetetlen nagy, hogy az árulónak, idegennek minősített, kisemmizett, megalázott nemecsek ernők milliói bármire képesek azért, hogy kiálljanak az igazságért. A barátság, az összetartozás, a hazaszeretet, a hősiesség, az elszántság, a hibáink beismerése, a rendíthetetlen hűség ez ember(i)séghez, az áldozatvállalás, a megfontoltság, a szolidaritás, a be- és az elfogadás, az együttérzés, tolerancia, a másság méltatása, a korrekt ellenfél tisztelete s a becsület nem idejétmúlt lózung (jelszó). Száműzni kell egyszer s mindenkorra a kicsinyességet, az irigységet, a kontraszelekciót, az alamusziságot, a haragot, a pökhendiséget, az uszítást, a gyűlöletet, a kapzsiságot, az álszenteskedést, a hazardírozást. Az einstandot (ejtése: ájnstánd), azaz: amikor az erősebb jogán valakinek felháborító módon lefoglalják a tulajdonát. Iskolában, grundon, füvészkertben. Valamennyi kontinens valamennyi államszövetségében, országában, városában, falujában.
Világ Nemecsek Ernői egyesüljetek!
Magasító párnákon pisszenés nélkül fürkésző kisdiákok, nagyobbacska iskolások, tinik/ifjak, huszonévesek, a derékhad képviselői, szép korúak, nota bene! örök kamaszok - a szívtájék fölött csaknem mindenki kokárdával – töltötték meg zsúfolásig a Vígszínházat.
A szereplők éltek, égtek, itt s most történt meg velük – mindnyájunkkal - mi molnári, emberi, amiért egyáltalán érdemes ezen a labdacson, e honban újra s újra hinni, várni, tenni.
Tavaszt teremteni. Márciust.
Se égés, se ciki nem volt szipogni, urambocsá! meg-megrázkódni, hüppögni. S fölpattanni székből, állva ünnepelni Bokát, Nemecseket, Ács Ferit – Wunderlich Józsefet, Vecsei Mikóst, Józan Lászlót és a művész csapattársakat.
„Íme, hát lehet másképpen gondolkodni, de attól még becsülhetjük egymást, összefoghatunk!”, súgta a fülembe özvegy Maléter Pálné, Gyenes Judith, s közben zsebkendőjével a szeme sarkát törölgette.
"Álljunk bele, ha kell, bármi jöjjön is el, / Legyen szabad a Grund! / Véssük ide ma fel, / hogy megmarad ez a hely, / Vagy egyszer belehalunk!
M’ért félnénk?
M’ért élnénk, ha nem egy álomért?” (Geszti Péter)
2017. március 16-17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése