2015. október 27., kedd

Ön, áll, ó! - Udvaros Dorottya Mégis szép című önálló estje a Weöres Sándor Színházban


Ön, áll, ó! Miért ekképpen tagolja/tálalja (nap)estjén az est(vé)jét Udvaros Dorottya? Játék a hangokkal, a betűkkel? A felszínen legalábbis. De odalent/-fönt? „Önálló (melléknév): független, abszolút, maga ura, maga embere, önellátó, maga gazdája, szuverén, autonóm, különálló, szabad, szeparált, korlátlan, egyedülálló, önrendelkezésű, egyéni, privát / eredeti. Sz(ólás, szóláshasználat): megáll a maga lábán; maga kenyerén van.” (Magyar Szókincstár, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 1988 – főszerkesztő: Kiss Gábor)

Nem, nincs kibúvó: a felelősségemet pedzegeti, piszkálgatja. Illetve azt is sugallja: mit kezdtél/folytatsz te magaddal – értünk, a közért az ezredforduló tájékán? Ha te azt hiszed barátocskám, hogy heccből vetkőzök pőrére, állok csupaszon a szombathelyi Weöres Sándor Színház világot jelentő deszkáin, csak úgy l’art pour l’art, akkor nagyon tévedsz! (Jó, nem tegez s nem frocliz direkt, de ez a lényegen nem változtat.)

Arra inspirál, no, ennél azért erőteljesebb az ösztökélése: vess számot magaddal, világ- és viszonyrendszereddel! Az, hogy kiperkáltad a belépőjegy árát, csak a kezdet.

Ha már itt tartunk, ár-érték arány. Háromezer forint egy tikett. Ha ennek, teszem azt, az ötszöröse lett volna, Udvaros-rajongókként azt is szíves-örömest kipengetnénk. Így is megspórolhatnánk dilettáns, vacak kis „önismereti/önkéntes tréningek” borsos árát; hány és hány lepedőtől is szabadítanak meg bennünket hetente, havonta? Semmivé foszlik az idő/nk/ is bulvár-bulvárovics tévéadó-garmada meg prosztofon-mánia miatt.

Ám úgymond e biléta létkerítésünk sávjaiba enged(ett) bekukkantani. Persze a neheze – még inkább: sava-borsa, avagy a magja/lényege(?) – csak eztán következik.

Lehetne kerülgetni napestig a forró kásá(nka)t, de minek? Hebegjem végre ki: az én jobbik részem elköszönt tőlem? Cseh Tamás, Bereményi Géza, Udvaros Dorottya után – szabadon…? Hja. Pontosabban, többször is elűztem már, de: képes voltam/vagyok arra, hogy újra meg újra visszavonzzam? Hogy az domináljon bennem? Végre ne engedjem el már sehová; öntözgessem, ápol(gat)hassam, babusgassam – s továbbadhassam…

Nincs mese. Udvaros Dorottya dalban/prózában, valójában egész lényével, sugárzásával olyan dózist ad(ott), hogy önállóan (ugye: ön, áll, ó) vessek számot – pokoli nagy szó – a sorsommal/sorsunkkal. De mindez, hála Isten, nem jelenti azt, hogy magányosan. A saját felelősségem át nem ruházható ugyan (még/is/ szép…!), ám – s ez is rajtam (szintén) – áll vagy bukik: kisközösség, csapat egymást választó tagjaként együtt keressük-kutassuk az irányokat/arányokat. Vörös Róbert rendezővel, Silló István, Károly Kati zenei vezetővel, Csepi Alexandra dramaturggal, Szakács Györgyi jelmeztervezővel – kortárs alkotók, irodalmárok, művészek kézfogásával. Összekapaszkodással. Kirekesztés-mentesen, profánul: nyitottan szépre, jóra, egyetemes értékre.

Mindeközben természetesen (nem teátrálisan) építkezem, tehát vagyok. Nem, nem megállni adott szinten, kifújni magam, hátradőlni, én aztán megtettem, amit a haza… Aki stagnál, az hátrál. Sőt!

Amiként a születésnapos Törőcsik Mari (Pély, 1935. november 23.) vallja: „Ahogyan múlnak az évek, egyre többé válunk. De nem mindenkivel van ez így. Többek lettük vagy kevesebbek? A közönség el tudja dönteni. Ha kevesebbek, nem vagyunk annyira jók…”.

Törőcsik Mari kapcsán írta a Film Színház Muzsika (1981. XI. 28.) Brecht/Ljubimov Háromgarasos operája – amiben Udvaros Dorottya szédületes Polly volt - apropóján azt, ami Udvarosra, a Mégis szép című estjére is maximálisan érvényes: „Mit meg nem mer tenni Törőcsik (Udvaros – szp) saját ünnepelt személyiségével, látva-értve a célt és szándékot.”

Hölgyeim és uraim, nők és férfiak, egyébiránt a szerelem és a szeretet megszállottjai, zabolázhatatlanjai, laptop klaviatúrán klimpírozgató (rissz-rossz, de többnyire, azért, ugye, jó?) „magam /magam” (J. A.): ön, áll, ó! Nem függ, ő s nem ki, szolgáltatott.

Akkor, hááát, mégis szép…

                                                                    2015. október 27.

 

 

 

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése