Megéreztetni a
megéreztethetetlent egy olyan országban, ahol a hatalom és pribékjei igyekeznek
kisatírozni – kvázi 896 óta - fejből és szívből az emlékezetet… Minden úgy (s
akkor) történt, préselik bele az elevennek tűnő gén-automatá(in)kba, ahogyan azt
én diktálom, utólag. Kilúgozom a bensődet, bábuvá faragom a külsődet; igazodj,
mert ha nem, kicsinálunk. Nincs mese. Ez van. Volt. Lesz(?). Punktum.
A Saul fia című alkotás a gyermeki
– legszentebb - őstisztaság megjelenítője, megtestesítője. Sugalmazója is:
megmaradhatsz annak, aki Vagy. Csak és kizárólag rajtad múlik, behódolsz-e a
sátánnak és a brancsának, avagy sem.
Ergo: óriási a felelősségünk.
A felelősségem.
A XXI. században is majd’
mindenki – tisztelet a kivételnek! – könnyen beadja a derekát; befekszik,
benyal. Ilyen-olyan kis előnyökért, jogokért. Miért is ne? Hagyjanak engem
békében, fütyülök rá, hogy kishitlerek maholnap táborokba zárnak akár engem is,
szimplán azért, mert más – Ember - vagyok.
De ennyire minden mindegy?
Addig, amíg a szomszédot intézik el – akár spicliskedésem „eredményeképpen” -,
oda se neki, kit érdekel? Hulljon a férgese. Hogy nem vétett semmit, ártatlan?
Hiszi a piszi.
A szélsőjobb – már megint - a
spájzban van. Ámbár inkább kezd beszivárogni mindenhova, köz- és magánkonyhába.
Ideális a klíma az újabb (és újabb) diktatúrának.
Hát, nem! Eddig és nem
tovább! Sőt: vissza egyszer s mindenkorra!
Nemes (Jeles) László filmje –
Röhrig Gézával az élen – visszaadja a hitünket, igen is, igen is, igen is:
folttalannak, makulátlannak, szennyezetlennek is lehet, s kell is maradni!
Nem, elsősorban nem miattunk,
hanem a lányaink/fiaink érdekében, jövőjéért.
Meg lehet bennünket
mosolyogni, le lehet bennünket nézni, egy valamit azonban nem lehet: megalázni.
Mert föllázadunk! Nem csak szóban/írásban, nem, nem! Az már kevés!
Például filmmel! Olyannal,
mint a Saul fia.
Ami hitet ad, értelmet
itt-létünknek. Bődületes erősítőinjekció. A becsületesség, a makulátlanság, a
hamv átörökítendő erény, sugározza e csodaalkotás Cannes-ban, egész Európában,
e labdacson – idehaza pedig még-még hatványozottabban.
Úgy mutatja be a barbarizmust,
a szörny(űség)et, hogy közben át- meg átjár bennünket a katarzis. Miközben
számot vetünk önmagunkkal: hogy is állok én velem, veletek? Te, jó Isten!
Beinteni kiüresedésnek, hanyatlásnak,
gyarlóságnak – szolidárisnak lenni mindenkivel/bárkivel/menekültekkel, akiket
meg akarnak sérteni, alázni, le akarnak söpörni, akiket ki akarnak rekeszteni,
még mielőtt beengedné(n)k/megismerné(n)k őket.
Életben tartó a Saul fia.
Most, amikor sokszor tűnik úgy, hogy már nincs remény e mai, földi halálgyári
poklokban.
Megadni egymásnak a
tiszteletet, a tisztességet, nem „csak” a legvégén, hanem már a kezdetekkor is.
S folyamatosan!
Az első (nagy)játékfilmes
rendezőnek – s csapatának - alapelve: „megmutatni a megmutathatatlant”.
Sikerült.
Mi több: megéreztetik a
megérezhetetlent.
Erre van most a legeslegnagyobb
szükségünk!
2015.
június 10., szerda
Utóbb közölte a Hírhatár Online és a Rábavidék című (két)hetilap.
Utóbb közölte a Hírhatár Online és a Rábavidék című (két)hetilap.
Igen, a Saul Fia valóban több, mint egy másként fogalmazó, eddig ismeretlen világot (Sonderkommandó) megmutató, minden részletében zseniális film. Gondolatébresztő, összefogásra, cselekvésre szólít. Erőt ad ahhoz, hogy hígyjünk magunkban és másokban és tegyük a dolgukat, hogy Emberek maradjunk Egy fiatal lány konkrét tapasztalata alapján a menekültekkel való bánásmódról a Holokausztra asszociált. Tegnap a riporternő csodálkozott Röhrig Géza azon mondatán, hogy a veszélye nem múlt el. Tudomásl kell vennünk, hogy amíg saját felelőségünket nem gondoljuk végig, nem teszünk, nem változunk, addig itt a fenyegetés, legyünk fiatalok, öregek, betegek, hajléktalanok, cigányok, zsidók, menekülők vagy PIRÉZEK. Köszönöm a cikket. Dr. Galambos Éva, ny. orvos
VálaszTörlés