Mégis kinek/kiknek lehet az érdeke, hogy elterelje valamiről
a figyelmet, avagy éppenséggel ráterelje – majd/később/utóbb?
Semmi biztosat nem tudunk a valós okokról-okozatokról,
illetve nagyon is sokat sejtet az, ha a pilótafülkében csak egy személy
tartózkodott, s az (ha igaz) nem engedte be – nem tudta, nem akarta(?)
beengedni – a kollégáját a katasztrófa előtti percekben/pillanatokban?
Zömében német és spanyol utasok, alant francia
felségterület…
Megrendült a civil világ, kataklizmát élnek át mindazok,
akik számára a részvét még létező fogalom.
Sok neuralgikus gondja, nyűge, aggsága van a - most is -
forrongó labdacsunknak.
Legalább kettő szinte szétfeszíti a földgolyó szívkamráit,
-pitvarait.
Egy barbár önkényes államszerűség, -féleség(???) bődületes irtó-hadjáratot folytat a civilizált
glóbusz ellen, vallásháború címén; egy másik valamikori világhatalmi pozíciója
után áhítozik, s ennek érdekében nem röstell annektálni
(elfoglalni/bekebelezni) félszigetet,
testet, lelket, szellemet.
Rémeket látunk?
Csoda-e?
Hess, hess…! Hiszen ez az egész az Alpok felett olyan
úgymond „kifinomul(nak tűnik)” a durvasághoz, a kíméletlenséghez, a
kegyetlenséghez, az aljassághoz képest.
S még – ez idáig – senki sem jelentkezett, hogy magára
vállalja, bevallja: e sátáni gaztettért enyém a felelősség. Ha lehet ilyenkor
egyáltalán felelősségvállalásról beszélni…
A bizonytalanság bizonyossága az egyetlen támpont e
dráma/gyászeset kapcsán - is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése