2014. november 1., szombat

Uramfia!


Uramfia!
Szíves örömest jelentkeznék/befizetnék (egyelőre persze retúrra gondoltam…) fakultatív kirándulásra a Jóisten számítógép-központjába. Lenyűgöző lehet ősi és egyben ultramodern adathordozóinak, -tárolóinak mikro és makro bázisa. Szúrópróbaszerűen bekukkantanék ide-oda; chipném a rólam szóló báj(t)os fájlokat.
Vajon Őrá is kivetne(k) internetadót?
Meglehet, éppen (űr)nemzeti konzultációra rendelné(k vissza) porszemnyi bolygóra – a szőnyeg szélére állítaná(k) -, távol a világmindenségtől, keletre.


Akkor
Amikor úgy hitték, érezték, tudták, hogy már tényleg nullák, semmik, senkik, s lemondott róluk (csaknem) mindenki, akkor sejlett föl – no, azért nem adj uram, de rögtön, hiszen hosszú-hosszú folyamat ez -, hogy talán-talán (mégiscsak) ők is valakik és érnek valamit. Derengeni kezdett bennük a fény, a minden(ség).


Úgyhogy
Gondolkodás az élet megrontója.
Gondolkodom, tehát kapok.
Egy(re több) gondolat bánt engemet… - úgyhogy egyre többet…


Véges
Akinek nincs pironkodni valója, annak fölösleges púderezni(e magát). Akinek meg van, jó, ha bevési a kobakjába: fogytán a porkészlet.


Tűz van, hazám!
Aki a tűzzel játszik, az ne csodálkozzon, ha egy napon megdobálják a (szék)házát.


Tábla a Földes (tej)úton
Vigyázat, emberveszély!

                                                                                                                                   szp                                                                                                            








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése