Őstisztaság, paradicsom, cseresznyéskert; narkotikum-, génmanipuláció-,
vegyszermentes vidék; talán már csak a mesékben, a népdalokban létezhet ilyesmi…?
De hogyan is állunk mi magunk az idő- és a térsíkokkal, miképpen
ga(rá)zdálkodunk – egykor gyermek(i) - önmagunkkal, egymással e golyóforma labdacson?
Számadásra késztet Darvas Benedek-Pintér Béla Parasztoperája
– Mohácsi János rendezésében – a szombathelyi Weöres Sándor Színház
társulatának színre vitelében, illetve annak nyomán. Málló (alap)pillérek
garmadáját, „agóniaskiccek” sokaságát villantják/vázolják föl, tárják elénk,
miközben arra inspirálnak: áss magadba, keress-kutass, valahol mégiscsak lennie
kell ott benned valaminek…! Jóllehet már szinte nincs olyan szegmense a létezésnek,
ahol ne követelné ki a maga jussát az alvilági rothadás/korhadás/korrupció.
De hogy veszik a bátorságot maguknak ahhoz (ráadásul) trillázó,
ugrabugráló komédiások, hogy szembesítsenek, leleplezzenek, kipellengérezzenek
bennünket (is), viszonyulásainkat, viszonyainkat? Nem pszichiátriai mozgásterápiára, zengeményes
szuggerálásra váltottunk (sajtó)bilétát. Akkor meg milyen alapon frocliznak; szóval
ki is kérhetnénk magunknak… Ha a saját ellenségeink volnánk; olyan fölfuvalkodott
hólyagok, akiket önnön nagyszerűségük – isteniségük - annyira elvakított
(mára), hogy még azt sem érzékelik: az eddig csőcseléknek tekintett (alja)nép már
kijelölte számukra az őket – uniós jogon - megillető áristomot/tömlöcöt.
Irdatlan energiák feszülnek a szombathelyi teátristákban (is),
annyi, de annyi munkát fektetnek – belénk, hogy már csupán ezért „tartozunk”
magunknak, egymásnak meg nekik is annyival, hogy „főzetüket” nem öntjük a
lefolyóba, hanem "benyakaljuk", s engedjük, hogy szétáradjon bennünk;
megfényesítse tudatunkat, újjáteremtse egész lényünket. S utóbb az előadás más
és más vetülete villanhasson (b)elénk; jé, hiszen minket (tényleg) átvertek/átvernek az
Életünk deszkáin zajló balladá(nk)ban, hülyének, automatának, bábnak, balféknek
néztek/néznek; a rohadt életbe! Nem mellékesen pedig - lehet is miatta pironkodnunk
(minimum) napestig -, önmagunkat darál(tat)tuk/degradál(tat)tuk le. Hu-juj…!
No, de elég volt! Csak-csak megjött/megjön az eszünk. NAVégre!
Kiss Mari, Szabó Tibor, Hartai Petra, Matusek Attila, Sodró
Eliza, Bánfalvi Eszter, Orosz Róbert, Mertz Tibor, Szerémi Zoltán és a zenés pórdráma
valamennyi közreműködője (dalos)szövetséget alkot értünk. Velünk.
Őstisztaság, paradicsom, cseresznyéskert; bódítószer-mentes vidék/övezet/klíma…
– tiszta fej és civil kurázsi. Nincs mese: távozz tőlünk – ég veled - sátán!
www.alon.hu szp
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése