Még égnek a gyász gyertyái Gera Zoltánért, aki november 7-én
hunyt el és a másnap a halálba őt követő hitveséért, néhai Görgey Helgáért,
akik földi maradványait pénteken (november 28-án) helyezik örök nyugalomra.
Bátorkodom feltételezni róluk, miután mintegy három évtizeden keresztül tiszteltek
meg a barátságukkal, hogy nem tartanák – s „odafönt” nem is tartják - tapintatlannak
a morfondírozást arról, hogy a mély humanizmusáért is tisztelt, valamint a
világmindenséget alázattal – s egyben kíváncsian, behatóan – szemlélő/fürkésző Zoltán
távozását követően: vajon ki érdemli ki/meg pályatársaitól a Nemzet Színésze
címet?
A Nemzet Színésze címet első alkalommal – mint ismeretes - 2000.
augusztus 22-én adták át. A kitüntetést Schwajda György egykori kormánybiztos,
a Nemzeti Színház Részvénytársaság néhai vezérigazgatója javaslatára
adományozta az akkori Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma.
Azóta – mindmáig összesen – huszonöten kapták meg. Mint azt
a hivatalos indoklás leszögezi: „A Nemzet Színésze cím annak adományozható, aki
fő- vagy mellékszerepekben kimagasló teljesítményt nyújtott: betöltötte a 62.
életévét; 40 évet a színészi pályán vagy legalább 20 évadot – évadonként
legalább egy szerepben – a Nemzeti Színház színpadán töltött. A címet, amely a
halálig szól, legfeljebb tizenketten viselhetik, és életük végéig havonta 630
ezer forint juttatásban részesülnek. Ha a cím egy viselője elhalálozik, a
megüresedett helyre a cím többi birtokosa egyhangú szavazással tehet
javaslatot”.
„A Nemzet Színésze/Színésznője címet a nemzeti színjátszás
élő művészei közül azok kaphatják meg, akik a magyar nyelv ápolása, a nemzeti
irodalom tolmácsolása, a magyar színművészet, a nemzeti színjátszás
fejlesztése, népszerűsítése során kimagasló érdemeket szereztek.”
Olyan kitétel nem volt és nincs, legjobb tudomásunk szerint
legalábbis, hogy e megbecsülés "odaítélésének" bármilyen korábban kapott rendű-rangú
plecsni előfeltétele lett volna, illetve lenne. Mégis: az eddigi huszonöt színművészből
- e nemes nemzeti gesztus odaítélte előtt - huszonhármat érdemesítettek Kossuth-díjra,
ami – ki ne tudná e honban? - a magyar kultúra művelésének és ápolásának
elismeréséért járó legmagasabb magyar kitüntetés.
A két kivétel: Berek Kati és Komlós Juci, akiknek a Nemzet
Színésze cím odaítéléséig (2000-ig, illetve 2002-ig) „csak” kisebb művészi
elismerés volt a „tarsolyukban”, ám Kossuth-díjjal nem ismerték el az országos
népszerűségnek és közmegbecsülésnek örvendő művésznőket. Berek Kati (1930- ),
hála a mindenhatónak, még közöttünk van (két Jászai-díjjal; érdemes és kiváló
művész is, de Kossuth-díjjal, sajnálatosan, máig nem tisztelték meg), Komlós
Jucit elszólították már az égiek (2011-ben, 92 évesen; 2002-től tehát kilenc évig
volt a Nemzet Színésznője – e megszólítás, azaz a „Színésznő” is úgymond dukál).
A „Nemzet Színésze/Színésznője” cím - Kossuth-díjban is részesült
- kiválóságai: Agárdy Gábor (1922-2006; Kossuth-díj: 1985, Nemzet Színésze rang
odaítélésnek évszáma: 2000), Avar István (1931-2014; Kossuth-díj: 1975; NSZ:
2001), Bessenyei Ferenc (1919-2004; Kossuth-díj: 1953, 1955; Nemzet Színésze:
2000), Bitskey Tibor (1929- ; Kossuth-díj: 2000, NSZ: 2014), Bodrogi Gyula
(1934- ; Kossuth-díj: 2005, NSZ: 2007), Cserhalmi György (1948- ; Kossuth-díj:
1990, Nemzet Színésze: 2014), Darvas Iván (
1925-2007; Kossuth-díj: 1978; Nemzet Színésze: 2000), Garas Dezső (1934-2011;
Kossuth-díj: 1988, NSZ: 2000), Gera Zoltán (1923-2014; Kossuth-díj: 2013,
Nemzet Színésze: 2014), Haumann Péter (1941- ; Kossuth-díj: 1985, NSZ: 2010),
Kállai Ferenc (1925-2010; Kossuth-díj: 1973, Nemzet Színésze: 2000), Király
Levente (1937- ; Kossuth-díj: 2003, NSZ: 2006), Lukács Margit (1914-2002;
Kossuth-díj: 1963, Nemzet Színésznője: 2000), Máthé Erzsi (1927- ; Kossuth-díj:
1985, NSZ: 2000), Molnár Piroska (1945- ; Kossuth-díj: 1995, Nemzet
Színésznője: 2011), Psota Irén (1929-; Kossuth-díj: 1966, 2007, NSZ: 2000),
Raksányi Gellért (1925-2008; Kossuth-díj: 1992, Nemzet Színésze: 2000), Sinkovits
Imre (1928-2001; Kossuth-díj: 1966, Nemzet Színésze: 2000), Szabó Gyula (1930-2014;
Kossuth-díj: 2000; Nemzet Színésze: 2006), Sztankay István (1936-2014;
Kossuth-díj: 1998, Nemzet Színésze: 2012), Törőcsik Mari (1935- ; Kossuth-díj:
1973, 1999, Nemzet Színésznője: 2000), Tordy Géza (1938- ; Kossuth-díj: 1991,
NSZ: 2008), Zenthe Ferenc (1920-2006; Kossuth-díj: 1997, Nemzet Színésze:
2005).
Lehet latolgatni, morfondírozni, mérlegelni. S ha szinte
„csak” Kossuth-díjasok úgymond aspirálhat(ná)nak – s láthattuk: ez azért
„erősen” több a valószínűnél! - a Nemzet Színésze/Színésznője címére, akkor kik
is jöhetnének most, a nagyra becsült Gera Zoltán utódjaként szóba?
Ha azt vesszük, hogy Lukács Margitot Komlós Juci (aki
ugyebár nem volt Kossuth-díjas) követte (2002-ben), őt pedig a „kossuthos” Molnár
Piroska (2011-ben), tehát, ha művésznő művésznőt, akkor most férfi művész után
ismét - férfin a „sor”. (Idén Szabó Gyula után Gera Zoltán, Avar
István/Sztankay István után Bitskey Tibor/Cserhalmi György következett.)
Csakhogy „képben legyünk”: Berek Kati, Máthé Erzsi, Molnár
Piroska, Psota Irén, Törőcsik Mari, s a hat erősebb nem béli kiválóság:
Cserhalmi György, Bitskey Tibor, Bodrogi Gyula, Haumann Péter, Király Levente, Tordy
Géza… Szóval a tizenkettedik kerestetik!
Törvényszerű (vajon), hogy művész úr legyen? Pedig, mennyi, de mennyi klasszis, Kossuth-díjas
(tényleg ne feledjük: „szinte” ez a belépő!) színművésznőnk (is) van; közben azért
elmorzsolhatunk egy-két könnycseppet: Margitai Ágiért; szóval: Bara Margit (sajnos,
súlyos betegsége miatt az ő esetében sem nehéz elérzékenyülni), Békés Itala, Csomós
Mari, Lehoczky Zsuzsa, Galambos Erzsi, Csernus Mariann, Almási Éva, Olsavszky
Éva, Pásztor Erzsi, Vári Éva, Schubert Éva, Kútvölgyi Erzsébet, Lázár Kati,
Halász Judit, Pogány Judit, Hámori Ildikó, Pécsi Ildikó, Piros Ildikó…
De „sutba” a Kossuth-díjjal! E hiányában is Nagy Színésznő,
éppen ezért a Nemzet Színésznője cím viselője lehetne akár: Gordon Zsuzsa, Medgyesi Mária, Vass Éva, Tímár Éva, Pap Éva, Drahota
Andrea, Venczel Vera, Bodnár Erika, Takács Katalin, Nagy Anna, Földi Teri, Kiss Mari, Voith Ági, Gyöngyössy
Katalin, Egri Márta, Felföldi Anikó, Bencze Ilona, Spányik Éva, Szabó Éva, Nagy Mari, Csűrös Karola, Szegedi
Erika, Tanai Bella, Lorán Lenke, Baranyai Ibolya, Tóth Judit, Esztergályos
Cecília…
Hogy még cifrább legyen, miközben szavunkat ne feledjük:
figyelembe veendő-e (s miképpen?) új tag „befogadásakor” – miért ne tehetnénk
föl költői kérdéssorozatokat? – a minap a Magyar Művészeti Akadémiának (MMA) a
Nemzet Művésze díjas kedvezményezettjei? A betűk rendjében (nyilván –
színházművészet): Bánsági Ildikó, Béres Ilona, Blaskó Péter, Huszti Péter,
Sinkó László, Törőcsik Mari… Úgynevezett csúcsdíj ez is, akárcsak a Nemzet
Színésze. De, tegyük hozzá: hiába érdemel(het) meg/ki valaki ezekből többet is,
csak az egyik után kaphat (adómentes) életjáradékot. Amazért 665 ezer 500, emezért
(mint már jeleztük) 630 ezer forintot havonta. Lehet – tessék - választani!
Momentán Törőcsik Marira vonatkozik ez; ám rögvest szögezzük
le: ha ötször annyi díja lenne, mint amennyi van, azt is megérdemelné! De,
talán nem ördögtől való a gondolat, s bizonyára senki nem bántódna meg azon, ha
korunk legnagyobb magyar színésznője – akit szolidáris érzékenysége okán is
tisztel a publikum - az egyiket, mondjuk a Nemzet Színészét, köszöni szépen, „csak
úgy” címzetes értelemben tart(h)a(t)ná meg, létszám felettiként, de úgy, hogy
maradna emitt is, tehát a tizenharmadikként – megmaradna (még szép!) a szavazati
joga. Így, miután döntenek/döntöttek Gera Zoltán méltó utódjáról, további egy új
Nemzet Színészét is megválaszthatnának. S úgy menne Törőcsik Mari, hogy maradna; életében
átadhatná itteni járandóságát, „stafétabotját” egy jeles kolléganőjének. Ezzel
fityiszt is mutathatna – elegánsan - a sorsnak; az állami adminisztrációval meg
valamiféle fondorlattal csak-csak le lehetne nyeletni ezt a – fura, de
szeretni való - békát! Azaz, hogy papíron a tizenkettő az a valóságban
tizenhárom; két legyet, egy csapásra! Miért is ne? Egyszer Budán is volt kutyavásár,
nem igaz?
Annál is inkább, mert – térjünk vissza rá - igen széles a
„választék” fantasztikus férfi deszkapártiakból is. Azért annyit még az előbbi
gondolathoz: Nemzet Művésze díjas színésztársat, -társnőt már nem kellene tehát
sem most, sem a jövőben Nemzet Színészének (is) megválasztani. Alighanem ez
szintén gáláns gesztus lenne a szakma felé (is). Ismételjük: Törőcsik Mari
esete lehetne az egyetlen kivétel, merthogy: egyetemes színésznő-óriásunkról
van szó!
No, kérem: Keres Emil, Harkányi Endre, Mécs Károly, Andorai
Péter, Koncz Gábor, Gálffy László (most, november 16-án töltötte be a 62.
életévét), Bálint András, Jordán Tamás, Kern András, Szilágyi Tibor – s még mindig
a Kossuth-díjasoknál tartunk -, Reviczky Gábor, Gálvölgyi János…
A – még(?) - nem Kossuth-díjasok neve közül is
szemezgethetünk: Bács Ferenc, Makay Sándor, Benedek Miklós, Szacsvay László,
Fodor Tamás, Koltai Róbert, Lukács Sándor, Mikó István, Gáti Oszkár, Kovács Lajos, Dunai Tamás, Papp János, Kertész Péter, Papp Zoltán, Szombathy Gyula, Németh Sándor (igen,
az „operettista”; hja, hogy Ausztriában él? – nem tesz semmit!), Balázsovits
Lajos, Tahi Tóth László, Rajhona Ádám, Újlaki Dénes, Nagy Gábor, Csuja Imre, Láng József, Spindler Béla, Újréti László,
Trokán Péter, Szersén Gyula, Cs. Németh Lajos…
Kiket is hagyunk ki emitt és amott…? (Száz)ezer bocsánat!
S ugyebár a vidéki és a határon túli – általunk kevésbé
ismert (ez nem mentség!) – színészek közül is méltán lenne helye néhányaknak a
Nemzet Színészei/Színésznői között. De, hát…
Az, azonban bizonyos, hogy Nemzet Színésze díj odaítélésénél
is figyelembe veendőek bizonyos erkölcsi elvárások. „Schmittelők” ugyan e
művészeti ágban nincsenek, de, higgyük, ha netán mégis akadnának ilyenek,
helyük soha nem lesz a Nemzet Színészei között! Mint ahogyan hiába
Kossuth-díjas valaki, ha tettéért – legyen az közlekedési kihágás - nem vállalja a felelősséget, sumákol, nem kér
bocsánatot… Az éppen hatalmon lévőkhöz – akár jobbra, akár balra - való (túlzott) dörgölőzés szintúgy kizáró ok
legyen; higgyük, ez a jövőben éppúgy lesz, mint volt eddig is. (Persze, itt és
most azzal is ”kimondunk” neveket, ha nem nevezzük meg azokat ilyen-olyan
kategóriában… Pszt!)
S még egy nagyon csendes (s)óhaj: ha a mindenkori Nemzet
Színészei/Színésznői havi adómentes járadékukból, a 630 ezer forintból (mondjuk)
80 ezret fölajánlanának pályakezdő – zsenialitással megáldott/megvert -
teátristák nekilódulását segítendő (a MASZK Országos Színészegyesület bizonyára
vállalná az igazságos célba juttatást; példának okáért a titánok a havi rezsi egy részét ebből fedezhetnék...), akkor egy ország szemében e
közösségvállalással még-még nagyobbat nőne a Nemzet Színészeinek/Színésznőinek
a presztízse.
Gera Zoltán is mosollyal fogadná; Lukács Margit, Bessenyei Ferenc, Darvas Iván, Sinkovits
Imre, Raksányi Gellért, Szabó Gyula, Zenthe Ferenc… S a mindörökké szintén a "Nemzet Színésze": Latinovits Zoltán (1931-1976), Őze Lajos (1935-1984), akik amúgy posztumusz Kossuth-díjasok (1990) s mind-mind...
Valamennyien!
Valamennyien!
www.alon.hu
2014. november 23. - Törőcsik Mari Születésnapján
Drága Művésznő, Marika!
A Jóisten éltesse nagyon-nagyon sokáig erőben, egészségben!!!
Szenkovits Péter
Drága Művésznő, Marika!
A Jóisten éltesse nagyon-nagyon sokáig erőben, egészségben!!!
Szenkovits Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése