A szabadulás felé... - Szerb Antal

„Nekünk embereknek ezek adattak a szabadulás felé:

   1. A Lemondás, visszahúzódás a közömbösség sátorába, mely valami mély völgyben feszül. A hármas út: 1) visszavonulás a másokhoz való szeretetes viszonyunk öntudatába; 2) visszavonulás az absztrakt dolgokhoz; 3) visszavonulás a természetfölötti dolgokhoz. A hátunk mögött hagyott sáncokat a közömbösség lerombolja.

   2. A fantázia – mely nem ismer korlátokat és szivárványhídja mérhetetlen.

   3. Az extázis.

   4. A szeretet, mely eleven hús-vér hidat épít közénk és az Egy többi része közé, mely hidak rendszerén vonulhatunk be az idők végezetével az Egység Mennyei Jeruzsálemába.”

                  Szerb Antal (Budapest, 1901. május 1.- Balf, 1945. január 27.), Budapest, 1920. december 26.

/Szerb Antal Naplójegyzetek (1914-1943), Magvető Kiadó, Budapest – 2001; megjelent Szerb Antal születésének 100. évfordulójára/


"Mihály egy szót sem tudott szólni. Csak nézte Ervin arcát, hogy milyen hosszú és sovány lett, és szemét, amelyből kiégett az ifjúkori tűz, és olyan mélységes szomorúság nézett belőle a pillanatnyi örömön keresztül, mint Gubbio házaiból."
/Szerb Antal: Utas és holdvilág/

                                                                                                                                                 szp