Jó
kétméteresnek lenni? – firtatja a hölgy a zsiráfgondozó típusú férfiembertől a
liftajtó csukódásakor. Emelkednek. Zárlat; a termetes fazon pontosan úgy jár,
mint amikor tartalékos bakaként be akarták hívni „összetartásra”, s a fő nacsalnyik
neki szegezte a kérdést: hol lakik? Hu-juj! Most belenézett a felvonó tükrébe,
végigmérte magát: milyen ekkorának lenni? Anno a bizottság előtt megkukult, meg
is kapta: köszönjük, menjen szépen haza, talán legközelebb… A felvonó ajtaja
kinyílt a célemeletnél. Csak-csak kipréselte magából: - Hááát, bocsánat, de nem
is tudom… Kezét csókolom! Azóta is filózik a kétszáz centis „itt-létén”.
(Jó reggelt! - Vas Népe, 2014. április 11., péntek)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése