2013. szeptember 12., csütörtök

Tolerancia, tisztelet, a világ a testvéri béke világa legyen - Marc Chagall és Ámos Imre páros tárlata a Magyar Nemzeti Galériában

"Mindenkit tudja, hogy ha valaki jó ember, attól még lehet rossz művész. De soha nem lesz valaki igazi művész, ha hiányzik belőle az emberi nagyság és jóság." Marc Chagall (1887-1985)

"Istenem, milyen kevés a rendes ember. Ez alatt azt értem, hogy valaki emberséges, gerinces, művészi hitvallásához hű, következetes és jó, illetve nemesen gondolkodó." Ámos Imre (1907-1944)

A két művészóriás festményeiből látható - legbensőbb énünkhöz is szóló, úgy személyes, hogy közben egyetemes emberi értékeket, élményeket s így borzalmakat is ábrázoló, ám azért a boldogságot is föl-fölvillantó - kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában.

Emelkedett pillanatai is voltak a tárlatmegnyitónak; ezúttal mégis inkább a két géniuszról szólunk, illetve tőlük idézünk.

Marc Chagall: "A Természet semmibe vevése mélyen korunkban gyökerezik. Az effajta magatartás azokra az emberekre emlékeztet, akik soha nem néznek a szemedbe; ez engem olyan mértékben zavar, hogy magam is elkapom a tekintetem".

Ámos Imre: "Majd újra jön a fényes nap/ Tüzes golyó, mely elborít/ Fénnyel, meleggel, ragyogással/ És visszaad újra magamnak" (1942. VII. 12.)

"Chagall 1887. július 7-én született Vityebszkben (Belorusszia) egy kilencgyermekes zsidó család első sarjaként. Anyja, Feige-Ita egyszerű asszony. Apja, Zahár heringkereskedő."

"Ámos Imre 1907-ben született Nagykállón. Származása, gyermekkorának vallásos zsidó nevelése, a falu mítoszokkal telt levegője nem csak majdani művészetéhez adnak mesékkel, képekkel teli útipoggyászt, de meg is határozzák sorsát. S ez nem csak későbbi üldöztetésének, megcsúfolásának útját jelöli ki, de egyben egyéniségének alakuló rétegeit, s azt, hogy a kor elvakultságát eleve elrendelt bélyegként fogja fel."

Marc Chagallról: "Élete és művészete együtt teremtette meg a jól ismert Chagall-imázst: a magányos látnokét, a világpolgárét, aki megérezte magában a gyermeket, az örökké csodálkozó idegent - a művész ilyennek akarta láttatni magát. Mélyen vallásos és igazi hazaszeretetről tanúskodó életműve kétségtelenül a modern idők szülte mindenfajta másság iránti tolerancia és tisztelet nyomatékos igényét hirdeti és követeli meg."

Ámos Imréről: "... az esetlegestől elvonatkoztató, általános síkra terelő képesség, amely Ámos művészetét az egyén panaszai fölé magasította, jellemző volt egész gondolkodásmódjára. Kora gyermekségétől kezdve kristályos etikai követelményrendszert hordozott magában, egész életét ez befolyásolta...
... a 'numerus clausus' rendszerében verekszi be magát a főiskolára, s bár pályája kezdetén tehetsége szerint értékelik, a fajüldöző törvények egyre inkább korlátozzák mind művészi, mind emberi szabadságában.
'Olyan lealázó, ahogyan visszaszorítanak bennünket, csaknem minden foglalkozási ágból. Valami szörnyű sötétség fekszik az embereken, mintha meg lennének fertőzve valami bacilussal, ami embertelenül-gondolkozóvá teszi őket' - írja naplójában."
"Az utolsó lapon (mármint Ámos Imrének a szolnoki vázlatkönyvét lezáró lapon - szp) Ámos végső sóhajtásaként megszűnik a szenvedés, elsimulnak a meggyötört, torzult vonások. Elvégeztetett. Az egyik latort a szokott munkáját végző katona már leemelte a keresztről. Csak az asszonyok jajgatnak még a megfeszített teteme mellett.
S a bibliai szimbólum iszonyú aktualitásaként, most már mindörökre vádló tanulságként: a kereszt fájába hasító baltán bekarcolt horogkereszt."

Marc Chagallról: "A 20. században kizárólag Chagall tudott harmóniát teremteni az összeegyeztethetetlennek vélt ellentétek között. Képes volt áthidalni az évszázadok során mind szélesedő szakadékot a különböző vallási közösségek, ideológiák és nem utolsósorban művészeti elképzelések között. Integráló képességének köszönhetően képei közönségének azt a vágyát fogalmazzák meg, hogy az emberiség egyetlen békés család, a világ a testvéri béke világa legyen. A gyógyírt nyújtó üzenet magában foglalta Árkádiát, a Paradicsomot és Elyziumot. Az üzenetvivő pedig a különböző világok között folytonosan utazó Marc Chagall volt."


A Chagall-Ámos páros tárlat 2014. január ötödikéig várja-vonzza a közönséget.

(Az idézetek származási helye:
Ingo F. Walther / Rainer Metzger Marc Chagall 1887-1985 - A megfestett költészet - Taschen / Vince Kiadó - 2001 - www.taschen.com
Egri Mária Ámos Imre szolnoki vázlatkönyve - Corvina Kiadó, 1973)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése