2013. június 2., vasárnap

Sem(mi)

Dolgozószobai rendrakáskor - esetemben ez túl hosszú folyamat - akadt a kezembe egy papiros, rajta (tényleg nem tudom mikor írt) soraim:

                                                               Szenkovits Péter

                                                                   Sem(mi)

                                                      Rajtunk úgysem múlik semmi
                                                      Mi nem akarunk semmit
                                                      Mi ha akarnánk se csinálhatnánk semmit
                                                      Mi nem tehetünk semmiről
                                                      Mi nem felelünk semmiért és senkiért

                                                      Mi nem álmodunk semmiről
                                                      Mi nem vágyunk semmire
                                                      Mi soha semmit sem
                                                      Mi nem
                                                      Mi

                                                      Mi nem élünk
                                                      Mi nem is támadunk föl soha

     

6 megjegyzés:

  1. Szép, szomorú vers! Ha ma írnád, hogy szólna? Olajos Gabi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó kérdés!? Bizonyos szempontból igen-igen aktuális, sajnos. SZP

      Törlés
  2. Én azt monadám, hogy sok mindenről álmodunk, sokat szeretnénk csinálni, nagy a felelősségünk,azt már nem mondaná, hogy nem tehetünk semmiről, de tényleg nem rajtunk múlnak a dolgok.- bs

    VálaszTörlés
  3. Apátia; pedig tényleg nem szabadna...
    Igazad van, persze, hogy sok mindenről tehetünk.
    Éppen ez az!
    Ne adjuk fel!
    Gyerünk!
    Blogfolyammal - újsággal, bármivel...
    Teremtuccse!
    Teremtsünk, csak azért is: legfőképpen a követkető generációkért!
    Köszönöm! - SZP

    VálaszTörlés