2013. június 9., vasárnap

A király beszéde - Kaposváron

Az idei esztendő végén (decemberben) hatalmas dobársa keszül a Kaposvári Csiky Gergeky Színház. Bemutatja A király beszédét. A négyszeres Oscar-díjas film színpadi változata először lesz látható Magyarországon. 
Rendező: Funtek Frigyes.
Szereplők: Rátóti Zoltán, Sarkadi Kiss János, Nyári Szilvia, Mészáros Sára.



A király beszéde több a szavak értelménél 
(Filmjegyzet - Vas Népe, 2011 - szp)

Bizalom és egyenrangúság. Az emberi kapcsolatok alfája és omegája. Lételemeink. Ha egyik is hiányzik - bizony mostanság nem ritkán vagyunk híján mindkettőnek - akkor valami nagyon-nagyon nem stimmel. Megfeneklenek a kapcsolataink. Valamennyi szinten és színtéren.
A király beszéde című film minderről is szól. A mai és a mindenkori viszonyainkról, viszonyulásainkról. Ki vagyok én? A földi életem (ebben benne van "vastagon", hová is születtem) vajon mire predesztinál, mire jelöltettem ki (ha egyáltalán), továbbá: képes vagyok-e kortársaim fejével gondolkodni, szívével érezni, velük nemes célokért együttműködni?
Fölül tudok-e, fölül akarok-e emelkedni önmagamon? Van-e annyi erőm, energiám, hitem, szorgalmam, kitartásom, hogy erre képes lehetek s leszek? Nagy szavak: mert küldetésem van. Nem magam miatt. Kisebb-nagyobb közösség érdekében.
A négy Oscar-díjjal elismert - a legjobb film, a legjobb rendezés (Tom Hooper), a legjobb eredeti forgatókönyv (David Seidler), a legjobb színész (Colin Firth) - nem az arany(ozott) szobrocska miatt fontos, hanem amiatt, mert rólunk szól. Annyira, de annyira belénk lát(tat). Úgy, hogy belehelyezkedünk a szereplők lényébe, velük együtt éljük meg azt (is), hogy - nagyon sokszor - iszonyúan nehéz. Olykor-olykor pedig - mégiscsak - milyen szép is tud lenni...
A dadogós herceg (aki amúgy kiváló tengerésztiszt), majd király - VI. György - le tudja győzni önmagát történetesen vérzivataros korban, az 1930-as években. Nem kevés idő kellett hozzá, de nem is adatott meg túl sok: a fasizmus terjeszkedő fenygetése miatt mielőbb meg kellett tanulnia rendesen beszélni. Azért is, hogy a népébe képes legyen hitet sugározni, tudjon honfitársainak erőt adni, utat mutatni.
Hogy igenis: együtt legyőzzük a gonosz fenevadat!
Gyötrelmek nélkül persze nem megy. S társak nélkül sem. Ki ne tudná? Hitvese mindig, mindenkor, a legkilátástalanabb helyzetekben is mellette állt. Tartotta benne a lelket, s tapintatosan segített akkor is, amikor már szinte föladja a férj, hogy neki úgyem sikerülhet. El-elpityeredik, hiszen egy király (egy esendő férfi) is lehet gyönge... Az édesanyja és a gyermekei is tiszta szívükből támogatják, s szorítanak, szurkolnak neki.
A szerény körülmények között élő ausztrál őstehetség, Lionel Logue logopédus (a pazar Geoffry Rush alakítja) úgy tiszteli magas rangú páciensét, hogy közben nem adja föl elveit, nem tagadja meg önmagát. Nem alázkodik meg, nem tesz kivételt. Hisz önmagában, a módszereiben, a tapasztalataiban. (Az első világégésben pszichésen  - is - megsérült honfitársait sikerült megtanítania újból folyékonyan beszélni.)
Emberismeret, tapintat, humor; mindezek is nélkülözhetetlenek a terápiához. Igaz, jó királyunkat mindezek segítségével sem könnyű rábírni arra, hogy higgye el: nem reménytelen eset. Hagyatkozzon nyugodtan a beszédtanárra, akinek ugyan nincsen diplomája (na, és?), de csodákat tud művelni. Ha hisznek neki, megfogadják, betartják utasításait.
Persze VI. György nem (sem) könnyű dió; de, ki az? Nehéz föltörni a körülötte megkövült héjat.
Kettejük viszonya, még inkább vívódása olyan pillanatokat szül, melyek közben hol az egyikük, hol a másikuk helyébe kerül a néző, azaz átlényegülünk egyikükké, másikukká, miközben tágul(hat)nak a bennünk lévő, részben az önmagunkat saját magunktól, másrészt az önmagunkat másoktól elzáró falak.
De gyötrelmekkel teli is lehet az az időszak, amíg kialakul(hat) egy őszinteségen alapuló, igazi szövetség! Miközben csiszol a másik, csiszolom a másikat, adunk-kapunk pofonokat bőven, de aztán csak-csak összerázódunk, mert érezzük, tudjuk, hogy ez - és csak ez - a mi közös utunk.Természetesen nem önmagáért valóan, hanem olyan cél érdekében, amiért a körülményeken - a körülményeskedésünkön - is fölül tudunk emelkedni.
Colin Firth uralkodója ráébred arra is, hogy nem feltétlenül annál van az igazság (azaz nála), akinél az erő is... S aztán 1939 szeptemberében, amikor a népéhez intézi híres beszédét, már nem csak a szavak - a folyamatos beszéd - által válik igazi, valódi államférfivá, hanem mint aki immár fontosnak érzi, tartja a bizalom és az egyenrangúság elvét is.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése